Magyar szerkezettár

és

ksz (egyenlő rangú m-részek és mellékm-ok, ill. mellérendelt m-ok kapcsolására)

1. <felsorolásban:> továbbá, azonkívül. apám, anyám és testvérem. | <ellentétes jelentésű szavak kapcsolására, gyak. kif-ekben:> ... is, ... is. ég és föld; élet és halál. | <egyenrangú mellékm-ok között.> eszembe jutott, hogy péter beteg, és hogy pál elment.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ében:> meg. ▸ száz és száz ▸ újabb és újabb

3. <kif-ekben a pontos megnevezés h.> elmondta, hogy itt és itt járt.

4. <egyidejű v. egymást követő történést kifejező m-ok kapcsolására:> s, az(u)tán. találkoztunk az utcán, és sokáig beszélgettünk.

5. <következményt kifejező m-ok kapcsolására:> (te)hát, ennek következtében. ráijesztettek, és máris fizetett.

6. gyak. irod <ellentétet v. váratlan fordulatot kifejező m-ok kapcsolására:> de. kiabált, és nem hallotta senki.

7. mégpedig. csak várt, és nem hiába várt.

8. <a szót másra terelő új m élén:> hát. és tifelétek mi újság?

9. <msz-szerűen, beszélgetés folytatását sürgető szóként.> és?; no és?

10. biz <msz-szerűen; fölényes válaszban:> nem törődöm vele! ▸ és aztán!

[ e ‘ez’+s erősítő szócska]

____________________

alá

I. nu

1. valaki, valami alatt levő helyre. | valami részére. ▸ valami alá szánt ▸ talp alá való zene | valaminek a látszata mögé. nagyképűség alá rejtett butaság.

2. valami közelében levő lenti helyre. a hegy alá.

3. hely(ség)nek déli v. a vízfolyás irányában lenti széléhez. vác alá.

4. vmely jellel megkülönböztetett helyre. a váci út 2. alá.

5. vmely szintnél alacsonyabbra. fagypont alá.

6. <kif-ekben:> valamilyen (alárendelt) helyzetbe, állapotba. valakinek a vezetése alá kerül; adó alá esik.

II. hsz

1. rég v. nép mélyebben, lefelé, ill. délebbre. arra alá. | ▸ fel és alá

2. <3. sz.-re vonatk.:> alája.

III. ik

1. valaki, valami alatt levő helyre. alátesz valamit valakinek.

2. vmely tárgyra, dologra irányuló cselekvését alatta, alulról végezve. alágyújt; alátámaszt.

3. le(felé). alátekint.

4. kisebb értékűre. alábecsül.

5. vmely folyamatba, állapotba. vizsgálatnak, műtétnek alávet. | valakitől, valamitől függő viszonyba. alárendel.

[←al ]

..........

alá

→ ő ⊕ alá ⊕ [3Sg]

ő¹

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

ő²

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

1. az ismert, említett személy, es. állat, dolog. te velem jössz, ő itt marad. | az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja. hátha ő is ott lesz!

2. ▸ őket két cicája van, nagyon szereti őket.

3. (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt) a hozzá tartozó, a birtokában levő. az ő fia is itt van.

4. (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.) a hozzájuk tartozó, birtokukban levő. az ő házuk.

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

alá